Egy időben a magyar tudományos akadémián töltöttem napjaim nagy részét.
Így nézek ki az olvasóteremben
Furcsa hely, tulajdonképpen szerettem, de a lényeg, hogy egyik nap odajött az asztalomhoz az egyik felügyelő, aki egyébként mindig nagyon kedves volt hozzám, sötét szemüveget viselt, amolyan kórház a városszélén-szerűt, amúgy is hasonlított egy kicsit Strosmayer doktorra. Odajött, és megkérdezte, szeretem-e a virágokat. Kicsit zavartam mondtam, hogy igen, erre elbicegett (kicsit rövidebb volt az egyik lába), és vissza egy pendrájvval, amit szó nélkül bedugott az új laptopom megfelelő résébe. Felszisszentem: második napja használtam a gépet, és figyelmeztettek, sose engedjem, hogy idegenek dugják bele a pendrájvjukat, mert vírusokat terjeszthetnek. Dehát tiltakozni se volt időm, Strosmayer doktor máris kereste a sajátgép ikont, és bőszen kattintgatott.
Strosmayer doktor és Elsbeta
De nem történt semmi, nem jött elő semmi. Egyre elkeseredettebb volt, végül kihúzta a pendrájvot, és szó nélkül, megszégyenülve távozott, mérges pillantást vetve felém. Ez a történet vége, és azóta nem merek az akadémia könyvtárába menni, annyira képtelen az egész. (Úgy fejeztem be a disszertációmat, hogy ismerősöket küldtem oda, másolják ki a hiányzó szakirodalmat, nem volt könnyű feladat.) De azóta egyfolytában virágoznak a virágaim, az orchideám másodszor, állítólag ez nagy dolog, burjánzik minden, nem megy tönkre semmi, bár ez valószínűleg véletlen.
Az orchideám
Ma meg egy audio-vizuális motoros teszt használati utasítását kellett lefordítanom. Ez egy olyan teszt, ami egyébként nyolc éven aluliaknak való, ha már nyolc éven felüli a gyerek, és erre szorul, akkor már érezhetően gáz van, ha jól értettem. Bár elvileg a tesztet 99 éves korig ki lehet töltetni, de akkor már minek, gondolnám. Na, a lényeg, hogy néhány egyszerű ábrát kell lemásolni, ennyi a feladat. Az este végére megállapítottam, hogy képes vagyok németről magyarra fordítani a kacifántos nyelven megírt, pszichológiai terminusokkal tarkított használati útmutatót, képtelen vagyok viszont lemásolni az ábrákat úgy, hogy ne bizonyuljak fogyinak (ezt mintegy pihenésképpen kíséreltem meg), és akkor még nem beszéltem az emlékezetből másolásról, mert egy ilyen fázis is van. Vagyis komoly bajok vannak a vizuo-motoros képességeimmel, de hát ez nem újdonság, végül is 8 dioptriás szemüvegem van, és jogosítványt is képtelen voltam szerezni.
(És még a reklámosoknak üzenem, hogy tudom, mi a see-say, én is voltam reklámos, innen tanultam, ez milyen jó.)
