Ági, az angoltanárom régóta kecsegtet, hogy ha végre rendesen megtanulom a BBC-cikkek szavait, akkor mutat valamit. Az az igazság, hogy mérhetetlenül nem érdekelnek a BBC-cikkek szavai, nem érdekel a világpolitika, sajnálom, ez van, lehet szörnyülködni, és a gazdasági helyzet meg még annál is kevésbé érdekel, mert rögtön emlékeztet a saját gazdasági helyzetemre, ahol a krízis már korábban elkezdődött, mint a világgazdaságban, na, szóval inkább maradok az elefántcsont-tornyomban, vagy szarból épült váramban, ahogy negatív napjaimon fogalmazni szoktam. 

Ági bevallotta, hogy őt sem érdeklik a BBC-cikkek szavai, ami engem hihetetlen megkönnyebbüléssel töltött el, nem hiába tudom könnyebben elképzelni, hogy egyszer a külügyben fogok dolgozni, mint azt, hogy nem Ági az angoltanárom. De abban igaza van, hogy én mondtam, hogy nyelvvizsgát akarok tenni, és akkor ő az edzőm, nekem meg csinálni kell, amit mond, tudom, tudom. Na, de a szünetben tényleg tanultam, mondjam,  hogy van az, hogy „az a halvány érzésem van”, meg hogy „jó pasi vagy”? Vagy azt  hogy „feltérképezetlen terület”, és hogy „nagyra értékelném, ha lehalkítanád a rádiót”? Bár igaz, ebből csak egy a BBC-s kifejezés, de mindegy. Szóval azért Ági megmutatta, amit ígért, és amit azóta naponta megnézek. Itt van:

A ’80-as években nálunk is volt egy ilyen sorozat, Én táncolnék veled, ez volt a címe, a Bergendy zenekar szolgáltatta a zenét, és azért emlékszem rá, mert a főcímben szerepelt egy lány meg egy fiú, és Gittával, gyerekkori barátnőmmel, aki azóta meghalt, állandóan ezt vártuk.  A végére kiírták, hogy a balettintézet növendékei, a lányra akartunk hasonlítani, és nagyon tetszett  a fiú, bár nekem kicsit  alacsony volt,  de Gitta szerette ezt a típust, ráadásul balettáncos akart lenni. Szerintem lett is volna, ha nem egy nyírségi faluban növünk fel, ahol, és ahonnan az egész pesti est egy olyan világnak látszik, ahová a magunkfajta sosem kerül be, szex és new york a nyolcvanas évek elején, ez volt Nyírvágóról az mtv1 akkoriban, mármint kábé olyan távol.

Szóval ugyanez finnben is létezett, gondolom, a sorozat utolsó darabja lehetett a diszkótánc. És itt van, hozzá alul a kommentárjaim, hogy mit érdemes figyelni:

Először is, elképesztő -  ahogy Ági felhívta  figyelmemet rá - milyen komolysággal csinálja végig az egész műsort a szoknyás nő. Valahol a végén egyszer elmosolyodik, de amúgy halálkomoly, a disco dancing is érdemel annyi erőfeszítést, mint a keringő, mondjuk, ez sem könnyebb műfaj. A másik, hogy ezt a dalt, mint „németesnek”, már általános iskolában megtanította Feri bácsi, a laza némettanár, Dzsingisz-kán (mármint az együttes) – rajongó, és ennek később még lesz jelentősége.

 És akkor amire külön érdemes figyelni:

02.02.: én ugyan az egyetem magyar szakán csak a mordvin csoportba jutottam be, amikor nyelvrokon-nyelvet kellett választani, és ennek eredményeképpen mordvin nyelvvizsgával rendelkezem (nem vicc! bár csak ősi ragokat hasonlítgattunk össze, és ha jönne egy szép mordvin fiú, még bemutatkozni sem tudnék), de lehet, hogy egykori csoporttársaim, akik finnül tanultak, értik, mi lehet az a kifejezés 2:02-nél, amit én úgy értek, hogy „diszkó múzsa”.

02.32-nél tűnik fel az az aranyszandál, ami nagyjából egész időre lefoglalta a figyelmemet, amikor először láttam a klipet, és amiért sok mindent adnék, lécci, ha valaki látja feltűnni a vaterán, vagy akárhol, szóljon, akár fél évet is spórolok rá.

02.41-nél megmutatják a tulajdonosát is, aki kíséretiesen emlékeztet egykor fizikatanáromra, Zsebes Gézánéra, de szerintem harminc fölött mindenki felismer benne valakit, aki a gimiben tanította.

03:20-nál jön az a sor, amit első gimiben, amikor a már említett Feri bácsi megmutatott németórán, mindenki úgy értett, hogy „moszkó, nem tudja hány is volt”. A moszkóról tudtuk, hogy Moszkva, a továbbiak pedig egy férfiről szóltak, aki végigdugta Moszkvát, szerintünk. Akit érdekel a megoldás, keresse ki a Google-n a szöveget, én itt nem fedném fel, sokkal jobban szeretem a 15 évesen képzelt változatot. (Jamaha, jamaszó, ez meg az angolosok mániája volt, a Modern Talking You’re my heart, you’re my soul című számára, és a fiúk az osztályban azt hitték, a Jamaha motorról szól.)

03:40: Na, ez az egyik figura, amit általánosban a fiúk folyamatosan gyakoroltak a fenyőünnepélyen és a klubdélutánokon, „futnak”, így hívtuk Gittával, és nem értettük, ha mi rendesen táncolunk, ők miért futómozdulatokat vetnek be, úgy látszik, ez nagyon is haladó volt, csak mi nem tudtuk. Egyszer Gitta konkrétan kiábrándult egy szerelméből, hetedikben, amikor hetekig vártuk a fenyőünnepélyt, mert Gitta szerelmes volt egy fiúba, és én is, na, de Gitta szerelme fel is kérte Gittát. „Futott, érted? Futott!” – magyarázta Gitta kiábrándulását a rákövetkező hétfőn, és én mélységesen megértettem. Persze, ha tudtuk volna, hogy Finnországban is „futnak”, talán minden másképp alakul.

03:46: Ez pedig a „lábtörlés”, amit szintén utáltunk, és erősödik az érzésem, hogy ezek a fiúk többet tudtak mint mi, és valójában menők voltak, de tény, hogy a „lábtörlés” volt a másik, amivel nálam és Gittánál (főleg ez utóbbi fontos, mert én szemüveges voltam, Gitta meg búzaszőke, kék szemekkel, mint egy Nívea-reklám, szóval, engem azért nem olyan sokan környékeztek meg akkoriban) el lehetett vágni mindent öt perc alatt.

Szóval mindenkinek boldog új évet!  Éljen a fehér nadrág.