Már megint egyedül vagyok, pedig már reklamáltam Robi főnökének, hogy én értem, hogy rendszerváltás volt, és mindenki fél az új ejtőernyősöktől, de szerintem előbbre való az, hogy egy házaspár elég időt töltsön együtt, főleg, ha ugye gyereket akar, mint az, hogy puszta reprezentációból odaragasszák a kommunkációs managert a székhez, 200 km-re Budapesttől, csak hogy az új kormányzat lássa, itt mindenki mennyire dolgozik. Mellesleg Robi egyáltalán nem tud ott dolgozni, mert túl nagy a zaj, mindenki visít, kétpercenként történik valami, anyósom meg (akinél meghúzza magát a két vidéken töltött nap alatt) fél hatkor ébreszti, mert ő már négytől fent van, miért aludjon más.
És azt is értem, hogy nem negyvenhez közeledve kéne kitalálni, hogy én pedagógus szeretnék lenni mégis, ami elől ugye az utóbbi 18 évben folyamatosan menekültem, de mit csináljak, későn érő típus vagyok. Akkor viszont viseljem el, hogy értetlenül néznek rám, kvázi kiröhögnek, rosszabb esetben lenézően közlik, mit gondolnak az olyan némberről, aki kínjában már nem tud mit kitalálni, és hogy az iskola nem játszótér. Na, ez utóbbitól vagyok kész, szerintem meg az iskola legyen játszótér. Az érdekes az, hogy azok az iskolák, akik ideológiájuk szerint azt vallják, hogy az iskola igenis játszótér, azok még azt sem engedik, hogy elvégezzem a továbbképzésüket, ahol megtanulhatnám a módszereiket, hogy követni tudjam őket, például. Azt mondják, nincs semmi „gyakorlatom” (15 éves nyelvtanári pályám számtalan problémás magántanítvánnyal nem számít), mit akarok, menjek haza.
Munkainterjún, álruhában.
Jó, megyek is! Hazafelé vettem csirkés szendvicset, csengő barackot, szóló szőlőt, szempillaspirált, akciós bugyit, unikumot, fehérbort, úgyhogy az este végén tudtam, hogy igenis nyerő vagyok, és elalvás előtt azért is befejeztem a Summerhill-t, ami egy alternatív iskoláról szól, kurva jó könyv, és lehet, hogy a nyelvtanítás lényegét nem értem, mint ezt egy a múlt héten egy jeles külföldi illetőségű intézményben tett kompetenciavizsgám (60 perces állásinterjú, 10 rubrika, skálák és pontszámok, leizzadtam, mint annak idején a módszertan-vizsgákon, pedig komplett óratervekkel és koncepciókkal érkeztem, azt hittem, bemutató órát kell tartani) bizonyította, de legalább Robi kamaszkori lázadását, melynek eredményeképpen csaknem mindenből megbukott, majd boldogan és sikeresen elvégezte az egyetemet, sikerült végre felfognom. A másik oldalon ott vagyok én, ugye, aki majdnem (mert a matek-fizika nem, meg a testnevelés hármas, mert nulladik órában volt a tesióra, tehát az átvirrasztott éjszaka után 5-kor kellett kelnem, ezek után elég rossz eredményeket produkáltam mind hosszútávfutásban, mind pedig távolugrásban) kitűnő tanuló voltam, és ott tartok, ahol, úgy érzem magam, ahogy.
Summerhill
Nem baj, megint van kit hibáztatni, az iskola, az tett engem tönkre! És ezt Ágival is elmondattam tegnap, akivel együtt jártam gimnáziumba, két üveg bor után kényszerítettem, hogy mondja ki, Enikő néni egy szörnyeteg. Enikő néni a történelemtanárunk volt, szerintem náci vér folyhatott az ereiben, de az a mániám 20 éve, hogy Ági titokban kedvelte, ezért minden alkalmat megragadok, hogy bebizonyítsam neki, mennyire rettenetes emberre pazarolta a csodálatát, persze, elismerem, nem etikus ennyi ivás után vallatni Ágit, de hát, védekeztem, neked úgyis mindegy, most jó a munkád, gyönyörűek a gyerekeid, hát mibe kerül neked kimondani ezt az egy mondatot?! Szerintem amúgy gyanúsan lelkesen mondta ki.
Az iskola nem játszótér!
És azért annyira Robinak sem könnyű, mert ma, amikor azt kérdeztem, melyik volt élete legnehezebb szakasza, a gimnáziumi éveket jelölte meg, szó szerint azt mondta, az, hogy bukottként kellett létezni,(ezen külön röhögök, mert a vezetékneve az angyallétet idézi), és ki is kellett tartania emellett, hát, ez rémes volt. Na ugye! Haha! mondtam neki. Én legalább sikeres gimnazista voltam! Erre ittunk. És da capo al fine, azaz játsszuk újra az elejétől, ahogy a kottáimban állt, amikor zongorázni tanultam, vagyis lásd a bejegyzésemet az álmatlanságról, amely ezen sikeres gimnazista éveimben kezdődött.
